?>

Santone

Üdvözöllek Kedves Olvasó, Santone vagyok.

Jelenleg külföldön élek a családommal. Programozóként dolgozom. Racionális embernek vallom magam, aki talán még humoros is. Azért használom a talán szót, mert már látom Barátaim arcát, ahogy kétségbe vonják utolsó állításom igazát :-).

Az írói nevem eredete meglepő módon homályos számomra, emlékeim szerint, gyermekként egy focis meséből “loptam”. Később manager játékokban rendre ezen a néven szerepeltem. A “Santone” név jelenti számomra azt a tökéletes embert, akit még csak megközelíteni sem tudtam soha.

Régebben számos dolog foglalkoztatott, úgy mint a foci, galambászat, matematika,  programozás, de az írás sosem szerepelt ezek között. Legalábbis, ezidáig. Éppen ezért ez egy csoda, hogy most mégis rólam olvashatsz.

De akkor mégis miért, hogyan kezdtem el írni?

Gyermekeim születése idején leültem otthon a kanapéra, majd tollat ragadtam, magam sem értettem miért. Büszkeséggel töltött el az a csupán két oldal, amit akkor papírra vetettem. Mondtam is magamnak, egy zseni vagyok. Aztán, be kellett, hogy lássam, ezek a gondolatok nem is tőlem származnak. A novellát mintegy 3 évembe telt befejezni.

Szóval, egy kis idő múltán, újra el kezdtem írni. Mindezt akkor tettem, amikor az életemben volt egy újabb hatalmas törés, immár a 4. Azt éreztem, sokszor az élethez kell a legnagyobb bátorság, ugyanakkor erősen hittem, mindig fel kell tudni állni. Az írás ezen a ponton nem csak az önkifejezés eszköze volt számomra, hanem egy fajta terápiaként is szolgált. Arra gondoltam, most kell embernek maradnom, amikor minden szuper, olyankor könnyű.

Amint elkészültem a 3. novellámmal is, 2-őt beküldtem közülük, hogy megtudjam, van-e értelme ennek a “bohóckodásnak”. Emlékszem arra is, ahogy imádkozva kértem a Jó Istent, mutassa meg, hogy folytassam, vagy inkább hagyjam az egészet a csudába. Még aznap kaptam egy levelet, azzal a hírrel, hogy az egyik írásom a pályázatban kiírt könyv részeként meg fog jelenni. Nagyon megörültem, s az agyamon olyan novellák ötletei suhantak át, amin hol sírtam, hol nevettem.

Év vége lehetett, mikor a fejemben kavargó összes történetet lejegyeztem. Sorravettem mindegyik írásom, többször is átolvastam őket, majd ledöbbentem. Rájöttem ugyanis arra, hogy mindegyik Istenről szól, még az is, amiben semmi rendkívüli, semmi természetfelletti nincs. Ezeket a novellákat pedig Isten törvényei tartják egyben, egyfajta vázat adva az egésznek.

Ezért a most születendő könyvem neve az “Isteni novellák” címet kapja. Remélem, ezzel az Urat szolgálva egy jobb világot hagyok hátra.

Cart
Your cart is currently empty.