Gréger Csaba
A tények talaján maradva az írói karrierem viszonylag újnak mondható, hiszen csak néhány éve kezdtem aktívan foglalkozni az írással. Ez idő alatt azonban már a harmadik könyvem jelenik majd meg az idei év folyamán, így igyekszem gyorsan behozni a „lemaradást”.
A végzettségem és a szakmám tekintetében látszólag semmilyen közöm nincs egyébként az íráshoz, informatikai területen dolgozok vezető beosztásban egy multinacionális cégnél. Azonban már gyerekkorom óta foglalkoztat az írás és az alkotás gondolata, számos történetet alkottam meg már akkor is a „fióknak”. Ennek ellenére sokáig nem is merült fel bennem, hogy komolyabban írni kezdjek, tavaly azonban egy hosszabb kórházban töltött időszak alatt megfogadtam magamnak, hogy végre belevágok. Akkor és ott született meg az általam később megalkotott fantasy, a „Halhatatlanok” világának gondolata, ami aztán fokozatosan nőtt egyre nagyobbá és komplexebbé, és ennek a folyamatnak a vége az lett, hogy 2022. májusában egyszerre jelent meg egy regény hosszúságú, tíz különböző történetet tartalmazó novelláskötet, és az ezek helyszínéül szolgáló fantáziavilágot bemutató Világleírás.
Hogy miért éppen a fantasy zsánere mellett tettem le a voksomat, annak külön története van.
Már gyerekként is szerettem a mitológiai történeteket, elsősorban a görög és a germán mítoszok fogtak meg. Leginkább az tetszett bennük, hogy a történetek hősei – bár legtöbbször nem evilági származásúak voltak – mennyire közel álltak a halandó, emberi ideához is. Hús-vér szereplők voltak, hibákkal, gyarlóságokkal és nem utolsó sorban saját célokkal, amiknek elérésére törekedtek. Azt gondolom, hogy egy mai modern fantasy történet is akkor kerül igazán közel az olvasó szívéhez, ha együtt tud izgulni, sírni a karakterekkel, akik származásuktól függetlenül igenis esendőek, és nem hiba nélküliek. Bevallom, engem mindig az olyan fantasztikus történetek nyűgöztek le igazán, amiben a történet mögött érezhetően ott vannak a miért-ek, és van benne mélység, nem pedig csak egymásra szórt ötletek összessége. Én is ezen az úton szerettem volna elindulni a „Halhatatlanok” sorozattal, ami az első visszajelzések alapján szerencsére úgy tűnik, hogy sikerült is.
A könyvek kiadásával végül az egyik régóta dédelgetett vágyam teljesült, vagyis hogy egy vadonatúj 100%-ig magyar fantasy világot indítsak el az útjára, ami a műfajt szerető olvasóközönség számára valami frisset, valami izgalmasat hoz be a piacra. Mindezt úgy terveztem megtenni, hogy ezzel egy időben egy olyan alkotói közösséget is építsek, akik később maguk is kicsit hozzá tudnak tenni majd a megteremtett világ történetének tovább írásához.
Ez a célom szerencsére sikerrel járt, és idén januártól pedig már jelentősen kibővült keretek között folyik tovább a kreatív alkotómunka, és most már többedmagammal építjük tovább ezt a kitalált világot és a mögötte húzódó legendákat.
Én magam azonban a 2022-es év második felében úgy döntöttem, hogy szívem szerint új, addig számomra még ismeretlen vizekre is eleveznék. Ennek pedig egyetlen nagyon egyszerű oka volt: A gyermekeim.
Három 8 év alatti gyermekem van ugyanis: egy másodikos iskolás lány, és egy hatéves nagycsoportos óvodás ikerpár. Számomra a gyermekeim jelentik az életem fókuszpontját, és minden nehézség és kihívás ellenére is a legbüszkébb rájuk vagyok, és arra, hogy az apjuk lehetek.
És bár a könyveimre kapott pozitív visszajelzések bár természetesen jól estek, még is maradt egy kis hiányérzet bennem, ugyanis nagyon sok évnek kell még addig eltelnie, hogy a gyerekeim is megismerhessék, mit is alkotott „Apa” a szabadidejében. Éppen ezért új célt tűztem ki magam elé: elhatároztam, hogy írok egy olyan könyvet, amit nekik is jó szívvel elolvashatok, és amivel hozzájuk is közelebb hozhatom az alkotói oldalamat.
Tavaly nyáron kezdtem el végül dolgozni ezen az új köteten, amelyet az első perctől kezdve az ifjúsági regény műfajában álmodtam meg. Olyan történetet szerettem volna ugyanis írni, ami amellett, hogy a fantasztikus regények varázslatosan izgalmas világát megismertethetik a gyerekeimmel (és remélhetőleg más gyerekekkel) is, mégis eltérnek kicsit a hagyományos gyerek-, és ifjúsági könyvektől.
Nem meglepő módon magam is lelkes olvasója (jobban mondva inkább esténként „felolvasója”) vagyok a műfajnak, így tudom, hogy mennyi nagyszerű mű születik ma Magyarországon a kisebbek számára is.
Én magam azonban mégis hiányoltam egy olyan könyvsorozatot, ami egyrészt eredetileg is magyar nyelven íródott, és ami úgy szól a gyerekekhez, hogy megtartja a fantasztikus regények jól ismert sajátosságait, ami miatt annyira szeretjük őket.
Egy olyan könyvsorozat ötlete kezdett kirajzolódni a fejemben, ami egy olyan utazásra repíti majd el a gyerekeket, mint minket annak idején J. K. Rowling csodálatos Harry Potter regényei vagy J.R.R. Tolkien korai művei. Egy olyan művet álmodtam meg, ami eléggé meseszerű ahhoz, hogy a gyermekek figyelmét végig fenntartsa, ám mégis a csavaros és izgalmas történet áll a középpontban, ami által minden korosztály számára élvezetes lehet.
A könyv megírásakor végig ott lebegett célként előttem, hogy olyan könyvet alkossak, amely bár gyerekeknek szól, ám az említett zseniális írókhoz hasonlóan egy részletgazdag, és minden varázslatossága ellenére is mélységeket rejtő, aprólékosan kitalált világban játszódik. Ugyanis véleményem szerint éppen ez különbözteti meg Rowling és Tolkien műveit a többi hasonló írástól, az ő könyveiket olvasva tényleg úgy érezhetjük, hogy egy létező világba csöppenünk bele, ami nem csak egy üres díszlet a történet mögött.
Mivel jelen esetben adott volt az általam már kigondolt és megírt mesevilág, így már könnyebben tudtam a szereplőkre, és a történetre figyelni, hiszen mindig volt mihez nyúlnom.
Így született meg a „Mozaikvándorok” regénysorozat gondolata, és most a kiadás előtt izgatottan várom, hogy a nagyvilág is megismerhesse azt. Én magam eközben már a folytatásokon dolgozom, hiszen még sok-sok történetet szeretnék elmesélni kicsiknek – és nagyoknak egyaránt.
Addig is álljon itt az írói mottóm, ami meghatározta az eddigi munkásságomat, és ami reményeim szerint a jövőben is velem marad majd. Hiszen íróként a célom nem kevesebb, és nem több, mint:
„Varázslatot vinni a hétköznapokba”