Vitényi Tímea

Vitényi Tímea vagyok író, reménytelen romantikus és álmodozó.

Mindig is élénk volt a fantáziám és imádtam történeteket kitalálni. Óvodás koromban már lefekvéskor testvéremet szórakoztattam történeteimmel, de a barátaim is imádták és kérték a folytatást, amikor megosztottam velük. 14 éves voltam, amikor engem is beszívott az anime/manga világ, majd megírtam álnéven első fanfiction-öm. Nem volt egy mestermű, nem is elismerésért írtam, csak meg akartam osztani másokkal, ami bennem van, mégis imádták olvasni és mindig türelmetlenül várták a folytatást. Fiatal lányként ekkor kezdtem érdeklődni a „felnőtt” dolgok iránt, amit akkor még csak írásaimban tudtam kiélni, így már ekkor is +18-as besorolást kapott történetem.  15 évesen elkezdtem kereskedelmi iskolámat és írtam meg második történetem, majd 17 évesen a harmadikat és a negyediket, miközben nyáron diákmunkásként dolgoztam egy boltban. Azután felnőttem és beszippantott a munka szövevényes és néha lélekölő világa. Nem sokkal később pedig, a pandémia is keresztülhúzta számításaimat. A Főnix -történet azonban már akkor érett bennem.

Talán a sors akart üzenni, amikor újra találkoztam régi barátaimmal, akiket még írásaimon keresztül ismeretem meg, majd egyikőjük szájából elhangzott két mondat, ami valamiért azonnal fejembe ragadt: Miért nem írsz már többé? Imádtam olvasni a történeteidet, pedig egy könyv sem tud lekötni. Elgondolkodtam kérdésén. Jó ideje már próbált felszínre törni agyam hátuljába száműzött álomvilágom, de minduntalan elnyomtam a „felesleges” gondolatokat. Kísértésbe estem. A végső lökést egy közösség elleni támadás adta, amibe jómagam és rengeteg ismerősöm is tartozik. Felháborodásomtól elemi erővel törtek rám régi és új fantázia alakjaim, mely cselekvésre ösztönöztek, hogy szabadulni tudjak tőlük.

28 évesen elővettem laptopomat és megszületett A főnix leánya, melyben a képzelet és a valóság tökéletes egyensúlyban keveredik. Az olvasó leplezetlenül láthat bele olyan témákba, melyről nem mernek vagy nem akarnak beszélni az emberek.